3. fejezet

Amikor a kis csapat maga mögött hagyta a sólyomdenevér fészkét, Jaina felzárkózott az élen haladó Zekkhez. Nézte, ahogy a fiú ösztönösen vezette őket a város labirintusában. A zöld szemű fiatalember arca valósággal sugárzott a boldogságtól, és olyan büszkén vitte a különleges tojást, mint egy nagyon értékes trófeát, amelynek megszerzésére régóta vágyott.

- Peckhum nagyon elégedett lesz - mondta Zekk, Jaináról Jacenre pillantva. - Ő tudni fogja, mit lehet ezzel kezdeni. Sok ismerőse van, akik mindannyian keresnek valamit. Ne aggódj, jó kezekbe kerül ez a fióka, éppúgy, ahogy az anyjának ígérted. Nem hiszem, hogy nehéz lenne találni egy zoológust, aki kikelteti ezt a tojást.

Tenel Ka megköszörülte a torkát, azután bátortalanul megjegyezte:

- És ha visszavinnénk a tojást...?

Jaina észrevette, hogy visszaértek az elhagyottak felségterületére.

A kereszt alakú szimbólum szélei élesebbé váltak, mintha távozásuk óta átfestették volna. Jaina azon tűnődött, vajon a banda tagjai újra megjelölték a birodalmuk határait, az alatt a rövid idő alatt, míg ők a tojás megszerzésével bajlódtak. Ha a bandatagok ennyire figyeltek mindenre, akkor már bizonyára tudomást szereztek a jelenlétükről.

Sötét, eldugott helyekről talán most is figyelik minden lépésüket...

Tenel Ka előhúzott az övéből egy dobókést, majd gyanakvóan körülnézett. A lány feszülten figyelt minden apró neszre, készen arra, hogy veszély esetén azonnal cselekedhessen. Szemmel láthatóan Jaina sem érezte magát biztonságban.

- Ha az elhagyottak olyan hatalmas és erős csoport, mint amilyennek tartod, akkor miért nem hallottunk róluk? - kérdezte Jacen, idegesen figyelve a sötét zugokat.

- Mert sohasem jöttök le ide - felelte Zekk.

- Amikor együtt vagyunk, ti elvisztek a palotába, vagy más biztonságos szinten találkozunk. A szüléitek bizonyára most is utánatok küldenék a biztonsági őröket, ha tudnák, hogy itt vagytok.

- Meg tudjuk védeni magunkat - mondta Tenel Ka, felvillantva a dobókését.

- A helyedben én nem lennék ebben annyira biztos - jegyezte meg Em Teedee. A fiatal wookiee is felmordult.

Zekk elmosolyodott.

- Idelenn láthatjátok, hogyan élek. Senki sem mossa meg a kezem, nem főznek nekem ebédet. Magam gondoskodom a szórakozásomról. A napjaim kutatással telnek, hogy találjak néha pár holmit, amiknek az eladásából megélhetek.

Jaina meglepődött a szavakból áradó csalódottságtól.

- Zekk, ha szükséged van valamire, csak kérned kell. Keresünk neked új szállást, és adunk pénzt, amiből megvásárolhatsz mindent, amire szükséged van...

- Ki mondta, hogy szükségem van pénzre?

- szólt sértődötten. - Nem kell alamizsna. Itt szabad vagyok, azt tehetem, amihez kedvem van. Sokkal boldogabban élek így, mintha folyton dédelgetnének és kényeztetnének.

- Öröm hallani, Zekk úrfi, hogy nem mindenki szereti, ha dédelgetik - jegyezte meg Em Teedee.

Jaina ügyet sem vetett a tolmácsdroid kijelentésére. Inkább azon tűnődött, vajon Zekk komolyan gondolta-e, amit mondott.

Zekk a falra festett kereszt alakú szimbólumot nézte.

- Ne gondoljátok, hogy szeretnék egy ilyen banda tagja lenni! A vezérük, Norys, velünk egykorú srác... nagy verekedő. Már többször el akart kapni, de az alsó szinteken sokkal gyorsabban mozgok, mint a banda tagjai. Ezért azt szeretné, ha csatlakoznék hozzájuk. Én viszont többre becsülöm a függetlenségem.

Egy sima falú épület bejáratához érkeztek, amelynek közelében kezdődött a felhőkarcolókhoz vezető romos falú gyalogjáró. Az épület belső falait még több fenyegető szimbólum borította. Az ablakok felét kitörték, az enyhe szellő susogó hangot hallatott, mintha figyelmeztetni akarná őket, hogy forduljanak vissza.

Zekk a mögötte haladó Jacenhez fordult.

- Ez az épület az elhagyottak főhadiszállása. Nagy kockázatot vállaltunk azzal, hogy idejöttünk. - Smaragdzöld szeme felvillant. - Izgalmasnak találod, ugye?

A hatalmas épületben sötét volt. Mindenfelé folyosók és szobák nyíltak. Jaina azon töprengett, vajon az épület szerepel-e az információs központ adatbankjában.

- Nem hiszem, hogy aggódnotok kell Norys miatt - mondta Zekk. - Nagy dolgokról beszél, de az ambíciói kicsik. Nem vágyik többre, mint hogy ő legyen a legnagyobb verekedő a szektorban. Ő csupán egy kakas a saját szemétdombján, és ez tökéletesen kielégíti vágyait.

Abban a pillanatban a mennyezeti panelek lehullottak, majd egy csapat szikár fiú és lány ugrott a földre. Komor arcuk meglehetősen piszkos volt, kezükben szúró- és vágófegyvereket tartottak, amelyeket különféle gépek alkatrészeiből vagy más ócskavasból készítettek.

- Sértegetsz, guberáló! - mondta egy tagbaszakadt fiatalember. Arca széles és fekete volt, apró szemei túl közel ültek egymáshoz. Hókotrószerű állkapcsát előremeresztette, aminek következtében húsos ajka közül kivillantak sárga fogai.

- Nem szép dolog hallgatózni, Norys - felelte Zekk.

A bandavezér szeme megakadt a sólyomdenevér tojásán, amelyet Zekk a melléhez szorított.

- Mit találtál, kis guberáló? - kérdezte Norys. - Fiúk, ma friss tojást eszünk reggelire! ”

Lowbacca fenyegetően felmordult. Az elhagyottak kissé megszeppentek a félelmetes agyarak látványától. Zekk idegesnek tűnt, mintha értékes szerzeménye sebezhetőbbé tette volna.

- Minek kell neki a tojás? - súgta Jacen Zekknek.

- Csak azért akarja, mert nekem is kell - válaszolta Zekk. - Valószínűleg összetöri. Fogalma sincs róla, hogy mennyit ér.

Tenel Ka mindkét kezében tőrt tartott. Az elhagyottak a lányt és a wookiee-t figyelték, majd a három könnyebb prédára pillantottak.

- Az ilyen esetekben... - mondta Zekk lassan a kijárat felé hátrálva a legbölcsebb megoldás... a futás!

Hirtelen nekiiramodott, és néhány lépéssel az ajtónál termett. Lépéseinek koppanása visszhangzott az üres helyiségben. Az ifjú jedilovagok azonnal utánaeredtek.

A banda tagjai követték a menekülőket, miközben fegyvereikkel a falat csapkodták.

A menekülők hamarosan elérték a romos gyalogjárót. A közepénél jártak, amikor Zekk megtorpant. Egy izmos fiatal nő jelent meg az út túloldalán, és szétterpesztett lábakkal, vészjósló arckifejezéssel megállt.

- Csapdába kerültünk - mondta Jaina, majd idegesen nyelt egyet. A hely nem látszott alkalmasnak a küzdelemre.

Zekk végignézett az úton, menekülési lehetőséget keresve. Hideg szél süvített, a helyzetük szinte kilátástalannak látszott. A fiú karba tette a kezét, és gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Rátok bízom a probléma megoldását. Van valami ötletetek?

Jaina megpróbált visszaemlékezni mindarra, amit Luke mestertől tanultak a jedi akadémián. Arra gondolt, hogy az erő révén képes tárgyakat mozgatni. De azt már nem tudta, hogyan segíthetne ez a képességük a menekülésben.

Norys megindult feléjük, hordószerű mellkasa megemelkedett, amint teleszívta tüdejét levegővel.

- Add ide a tojást, guberáló! Es akkor talán nem hajítunk át benneteket a párkányon.

Ekkor rikoltó hang hallatszott a magasból, mint amikor egy vérszomjas fenevad csap le áldozatára.

A madár szétterpesztett szárnyakkal, fenyegetően száguldott Norys felé. A bandavezér ijedten hátrált.

Zekk magához szorította a tojást. Ugyanabban a pillanatban Lowie bömbölve támadt rá a gyalogjáró túloldalán álló lányra.

- Jajj, teremtőm! - siránkozott Em Teedee.

- Kikapcsolná valaki az optikai érzékelőmet, hogy ne lássam ezt a szörnyűséget?

A gyalogjáró végén várakozó lány látva a vezérre lecsapó ragadozót és a felé szaladó wookiee-t, riadtan visszahúzódott.

- Nos, mire várunk? - kiáltotta Jaina, kedvenc megjegyzését használva.

Zekk a lány után eredt, vigyázva, nehogy leejtse értékes szerzeményét. Jacen követte őket, míg Tenel Ka fenyegetően szembefordult az elhagyottakkal. Azután ő is végigfutott a gyalogjárón, és felzárkózott társaihoz.

Látva sikeres menekülésüket, az anyamadár még egyet rikoltott, azután elégedetten tovaszállt.

Elérték a gyalogút végét, amikor Norys utánuk kiáltott.

- Legközelebb elkaplak, guberáló! Előbb-utóbb csatlakozni fogsz hozzánk!

Zekk nem válaszolt. Továbbvezette az ifjú jedilovagokat a lépcsők és gyalogjárók labirintusán, egészen a magasban húzódó szintekig.

Kissé lihegett, az arca kipirult, de diadalmasan szorította magához a tojást.

- Azt mondtad, hogy a sólyomdenevérnek rossz a memóriája - jegyezte meg vigyorogva.

Jacen vállat vont, majd ártatlan képet vágott.

- Nem örülsz, hogy tévedtem?

- De igen - bólintott Jaina. - Mindannyian örülünk.

- Gyertek! - mondta Zekk. - Vigyük haza ezt a tojást!